Szóval Kuwait. Két hete még vigyorgó képpel szűrcsöltem a flat white-ot észak Londonban a hűs 30 fokban, most meg itt lófrálok a Közel-Keleten. Mondjuk észak London is olyan mintha Törökországban lennék, de azért ha itt kinézek az ablakon mégis csak a Perzsa öblöt látom és nem a félmeztelen lengyel gyurmagyurikat. Erre a melóra még kb 1 hónapja jelentkeztem és már nem is agyaltam rajta, mindaddig míg az egyik este fel nem hívott Lawrence – jelenlegi munkaadóm -, hogy ha érdekel a meló, és ha éppen ráérek, akkor kb 3 nap múlva jó lenne ha repülőn csücsülnék. Köszi. Sikerült megbeszélnem, hogy jó lenne azért legalább egy hét. Úgy tűnik belement.  A figura egy 31 éves félig kolumbiai, félig brit srác, aki még emlékszik gyerekkorából Pablo barátunkra, meg arra is, hogy nem egy barátját rabolták el. Van néhány sztorija, hogy a gerillák hogyan réngatták ki a kocsiból és lövöldöztek a feje felett. De szerinte most már biztonságos Kolumbia mint anno. Hááát….

Ő is pont Londonban volt, szóval együtt élveztük a 7+3 órás repülőutat. Azt most kihagyom, szokásos röpködés, filmnézés, mikrózott csirek, meg valami desszert dolog. És nem, nem business class-on utaztam. (Bocs Zoli, nem bírtam kihagyni). Az egyetlen érdekes dolog, az hogy Abu Dhabi-ból az USA kuwaiti nagykövete mellett ültünk. Mondjuk nem értem ő mit keresett a pórnép között? Lehet, hogy inkognitóban volt. Akkor miért osztogatta a névjegykártyáját? Mondjuk neki nem kellett várnia 2 órát a vízumra mint nekünk. Őt már a repülőből kiszállva benyomták egy szíííp nagy autóba. Lehet, elrabolták? Szóval, mi megszívtuk mert pont akkor lehetett egy váltás a Kuwaitban állomásozó katonáknál, mert kb 400 kigyúrt bakancsos alak mászkált a határon. És nekik is ugyonott kellett vízumot kérni mint nekünk. Ez is fura volt. Legalább volt időnk megcsodálni a két legfontosabb helyet ami minden repétern megtalálható: Starbucks és a klotyó. Egyik se volt felemelő érzés. kb hajnal 1 körül ki is jutottunk a reptérről ahol egy kedves Sri Lanka-i emberke, “Hello sir, hávárjú sir”-val köszöntött. Ő a sofőrünk. Ő fog hozni vinni ide oda, amikor csak kell. Nincs mindig szolgálatban, csak napi 12 órát heti hat nap. A maradék időben nekünk kell vezetni a Hummereket. hogyafrancba!

A reptérről befelé elhajtottunk az Emir egyik villája mellett. Nem sokat láttam belőle, de az elég info, hogy 140-nel 3 percig tartott eljutni az egyik végéből a másikba. És nyilván van még neki vagy 5 hasonló házikója. Kiváncsi lennék hány hűtő van benne, mert ha csak az egyik végében van már félúton elolvad a jég a narancslében…. Bár lehet, hogy helikopterrel hozzák viszik. Ki tudja? Ja és már a nevét is megtanultam. His Highness Sheikh Shabba Al-Ahmed Al-Jaber Al-Shabba. És az a vicces hogy mindíg így kell szólítani vagy hivatkozni rá. Nem lehet csak le-Ahmedezni. Olvasgatom a napi újságot és elég vicces hogy a képaláírások 1.5 sor névből állnak. Föleg ha találkozik egy másik kaliberű sheikkel, akkor 3 sor lesz. Egyelőre nem látom kinek mi a szerepe de majd kifaggatom a házigazdámat. Annyit már tudok hogy kb a királyi család csempészi be az illegális dolgokat, mert pket senki nem ellenőrzi. De ez csak pletyka, de nyilván van alapja. Jó kis biznisz lehet ha egy üveg vodka közel 100.000HUF-ba, míg egy üveg sör 10.000HUF-ba kerül! És tényleg illegális az alkohol. Azt gondoltam, hogy lehet szerezni, de nem. Úgy kell a feketepiacon venni. Inni viszont nem tilos. Ami ugye azért érdekes. Honnan szerzik? Hát főzik maguk és otthon isszák. Néhányan picit megvakulnak a folyamatak közben. Ja, és táncolni sem lehet! Van zene meg minden, de tilos táncolni! Azt is csak otthon lehet. De, lövöldözni azt szabad. Bárkinek. Egyik este elmentünk egy lőtérre. Életemben nem láttam éles fegyvert közelről. Sose volt vágyam de gondoltam miért ne. Mi mást lehet a Közel-Keleten csinálni ha nincs pia? A katonai bázis mellet van egy hivatalos lötér ahol .38-as pisztolytól a távcsöves puskáig mindent ki lehet próbálni. Csak egy igazolvány kell, amit persze én otthon hagytam, de szerencsére elküldtem egy másolatot Lawrence-nek még anno, akinek a telefonján megvolt az útlevelem, így bejutottam. Aztán kiválasztottuk a fegyvert, én egy .38-as Smith and Wesson-t gondoltam életem első fegyverének. Kaptam egy fülvédőt meg 15 golyót aztán hajrá. Mondtam a fegyverhordozómnak, ez az első alkalom hogy fegyvert fogok. Mire a pali csak annyit mondott, no problem sir, ic good, no problem. Ez a ravasz, ott a célpont, itt nézzek keresztül és ne hadonásszak vele. Ennyi? Jólvan, baszki, mennni fog ez. Ment is. Lőttem vagy 3x 10-es meg egy csomó 9-est. Az egész kb tarott 3 percig. Az odaút meg a várakozás 2 óra volt. Érdekes élmény, de nem hiszem hogy ezzel fogom tölteni hátralévő napjaimat. De volt 10 éves gyerektől tinilányon át felnőtt nőig mindenki. Ott lövöldözgettek. Itt így mulatnak. Alkohol illegális. Tánc nem ajánlott. Lövöldeznek helyette. Értem én. Tankozni lehet valahol?

Egyelőre nem sokat láttam Kuwaitból, aminek kb két oka van. Egy, hogy eddig munkával teltek napjaim, a másik pedig a francnak sincs kedve 45 fokban mászkálni, főleg úgy hogy Ramadan van ami azt jelenti hogy se kajálni, se vizet inni nem lehet publikusan. Senkinek. Maradok itthon és csak este merészkedek ki. Eddig is csak egyszer sétalgattam. Mondjuk ez nem jelenti azt, hogy be lennék zárva, csak így alakult eddig. Amit láttam Kuwait city-ból, hát az kb Indiára emlékeztet azzal a különbséggel hogy itt nem riksák rohangálnak hanem Maseratik és Ferrari-k. Minden színben és fazonban. A piros lámpáknál álló autók sorából nem egy kisebb házat lehetne venni Londonban. De törik is öket szépen. Szinte minden zöld lámpánál van gyorsulási verseny. Több kevesebb sikerrel. Eddig 3 koccanást láttam, de ha lehet hinni a statisztikáknak, Kuwait a legveszélyesebb a közlekedés szempontjából. Vannak ugyan sávok, meg lámpák, szabályok, de mindenki magasból szarik rá. Gyalogosként is életveszélyes. Zebra az úgy minek, mindenki ott megy át az úton ahol jól esik neki. És ez egy hatsávos úton nem kisebb feladat, miközben a sportkocsik és a terepjárók 130-cal száguldoznak. Ez is olyan mint Los Angeles. Itt senki nem sétál. Csak a vendégmunkások. Meg néhány külföldi aki 1 hete érkezett és azt hiszi mekkor jó már sétálgatni. Tömegközlekedés az konkrétan nincs. Láttam egy buszt de a söfőrön kívül nem ült rajta senki. Kuwait olyan város ahol több a helikopterleszálló hely mint a buszmegálló. És autó mindenhol. A munkaadóm is azzal jár el a két utcával odébb lévő boltba. Én tegnap megkockáztattam hogy elgyalogolok. Hát, rég féltem ennyire átmenni az úton.

Amúgy Kuwait City-től kb 15km-re lakom egy Salmiya nevű városrészben, ami lényegében egybeolvadt a várossal, de mégsem. Bejutni a city-be csak autóval lehet. Szóval marad a sofőröm, amíg nem intézzük el a biztosításomat hogy vezethessek, amit nem biztos hogy erőltetni fogok, de nyilván kipróbálok! A pecó elég menő. Elöszőr azt hittem hogy külön fogok lakni a munkaadómmal, mivel azt mondta hogy én a 26-ik emeleten leszek, ő pedig a 27-en a párjával. Arról nem volt szó hogy a két szint egybe van nyitva. Ja és a teljes két szint az övé, körpanorámával, plusz senki nincs fölöttünk. Tegnap kiboklásztam a tetőre. Szép, mármint a város. De jó együtt lakni vele, meg egy brazil operatőrrel. Rendes emberkék. Eddig még nem ordították le a fejemet, mint az elöző vágónak, mint azt megtudtam a brazil sráctól. Ja meg van négy kutya. Mini, Mili B, Nubi és Pumpkin. Még nem tudom melyik név kihez tartozik, de ugyis mindig együtt járkálnak, szóval elég az egyik nevet bemondanom, jön a többi is, Helyesek. Rohangálnak fel alá és valahogy mindig megtalálják az ölemet! A srác menyasszonya egy kutyemenhelyet vezet valahol a sivatagban, ugyanis rengeteg a kidobott állat. Az arabok nem túlzottan szeretik abajgatni a kutyákat hosszútávon. Olyanok mint nálunk a nyulak húsvétkor. Jajjdehejes, kell egy, aztán kicsukják őket a sivatagba! Natalie meg összegyűjti öket és új otthont keresk nekik. Néhány kutya meg ittragadt. Kóbor kutyát mondjuk eddig nem láttam. Macskát viszont annál többet. Félszeműt, féllábút, picit halottat, nagyon halottat, mindenfélét. Nem túl szép látvány. És amúgy is Kuwait elég mocskos. Nem úgy mocskos mint India, ahol 300 éve nem adtak el egy vödör festéket, hanem minden poros, lepukkant, rozsdás és szemetes. Akkor mégis olyan mint India. Az arabok alapvetően lusták mint megtudtam. Ha a kuka nem megy oda hozzájuk ők aztán oda nem mennek. Mondjuk akkor nem értem miért mondanak olyat hogy ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Kukara ez nem vontakozik, Én még nem láttam mozgó kukát, szemetet viszont igen. De mint kiderült a benzinkútnál sem szállnak ki. Csak ülnek aztán várják, hogy tele legyen a tankjuk. Ez mondjuk sok munkát teremt, de mégis fura. Bár kinek van kedve közel 50 fokban tankolni. Ja és van egy törvény, ha 50 fölé megy a hőmérséklet nem kell bemenni dolgozni. Ezért van az hogy július-augusztusban mindenki elhagyja az országot. Én is lelépek júlis 7-én. Nyilván a szerencsétlen indiaiak szívják meg, mert a boltot ki kell nyitni valakinek.

Tegnap sétalgattam egy kicsit és úgy időzítettem, hogy ha kb 2 orát kibírok víz nélkül, akkor a helyi Ramadan naptár alapjén belőttem a naplementét.  Két órával előtte elindultam. Sok érdekeset nem láttam. Itt ott házak, szemét, mégtöbb szemét, munkások. Nappal kihalt az egész város. És a felhő úgy tűnik errefelé nem divat. Eddig egyet se látttam. Viszont láttam homokvihart. Nem közelről, csak úgy a 27-ik emeletről. Kérdeztem ez meddig tart. Pár óra, de lehet hogy 2 hét. Az jó. Szóval kiültem a tengerpartra megnézni a naplementét. Amint eltűnt a nap, fél percre már szól is az ima. Vége. Lehet inni, enni, cigizni ja és sexelni is már. Az is tilos amúgy. Mármint ramadankor. Mivel csak víz volt nálam én csak ittam. Közben egy félszemű macska kerülgette a lábamat, kajáért kuncsorogva. Adtam neki vizet. Bocs ez van csak.

Ami még bejön, hogy a házhoz tartozik egy medence, amibe jó beleugrani olykor olykor. Úszásra nem nagyon alkalmas a mérete miatt, de a vizikosárlabdázást már kipróbáltuk. Nem fontos, elég annyi hogy nyertem. Aztán rommá vertek pingpongban. Mert az is van. És a trambulinozás se ment nagyon. Remélem jetski-zésben vagy sivatagi buggy-ban jobb leszek, amikor a jövö hétvégén elmegyünk.

Mivanmég. Kaja. Elmentünk bevásárolni, hogy legyen mit nyammogni. Nyilván csak helyi dolgokat akartam kipróbálni. Na az itt nem fog menni. Csak import van. Ugyanaz a vaj, a lekvár a sajtok mint London, de találtam magyar trappistát is. Gyümölcs Tunéziából, zöldség Egyiptomból, hús angliából. Az egyetlen helyi dolog amit talaltám az a hummus, meg néhány édesség. Kész. Ehetek edami sajtot egy hónapig. Ez kicsit lehangolt, de egyefene. Mondjuk érthető, mivel itt nem sok minden teremne meg. Elvileg van vmi biofarm valahol, de az meg drága. Amúgy is inkább drága a kaja mint olcsó. Egy nyamvadt avokado (spanyol természetesen) 1Kuwaiti Dinár, ami úgy £2.5. Még Londonban is olcsóbb. A pénzük viszont tetszik. Bár enyhén zavaró hogy itt nem 100-as alapú a váltópénz, hanem 1000. Vannak dolgok amik, 1.125KD-be kerülnek. vagy 0.045-be! És a legkisebb papírpénz az 1/4-es, de van 1/2-es is. De legalább szépek. És a mai napig a legerősebb valuta. Viszek haza pár szatyorral.

A belvárosból se láttam még sokat. Egyszer elmentünk egy piacra vacsizni éjfél körül. Ez a normális így Ramadankor. És tényleg mindenki átáll éjszakai üzemmódra. Gyerköcök is. Ott rohangálnak az utcán hajnali 2kor, miközben apucik pipáznak. Kihozzák a maximumot ugyanis 3 körül vége a zabalásnak, és ki kell bírniuk este 7-ig. szóval igazából egyszer esznek 8 órán keresztül. Este 7 és 8 között még nagyobb az életveszély az utakon mert ugye mindenki rohan haza vagy bárhova hogy egyen igyon már vmit. Szóval piacoztunk, végre sikerült valalmi helyit enni. Nyilván import alapanyagokból, de legalább helyi kezek készítették. És ez alatt értem az indiai, sri lankai és egyáb ázsiai kezeket. Nyilván nem az arabok fognak főzni. Ők csak vizipipáznak. De legalább jót ettünk, megvolt a piaci hangulat, utána még teázgattunk is egyet. Szépen nyugisan 2-re haza is értünk. Kicsit átalakul a bioritmuson ezen a helyen. 3 körül fekszem, délben kelek, dolgozgatok 9-ig aztan lehet hepajkodni. Amit nem bánok, de egyelőre bele se merek gondolni mi lesz Londonban…

Egy másik este beültünk Lawrence egy barát-kollégájával vizipipázni. Érdekes társaság volt. Volt egy  szaudi srác, egy beiruti lány, a libanoni nagykövet, egy gyipsy nagykövet aki eddig Eritreában élt vagy hol és fingja nem volt mi az a WhatsApp. Jót mosolygot rajta mindenki, Hozzéteszem és is kb 2 napja használom csak. Elpipázgattunk, ittuk a kolát, el elröhögcséltünk. Nekik az volt a sztori hogy én Európában nyaralgatok, nekem meg az hogy ők Bahrain-be járnak. Meg Libanonba. Meg is hívtak egy hétvégére. Kiváncsi leszek mi lesz belőle, de ha nem jelentkezem pár hétig akkor…

Most megyek csobbanok egyet.