Még nem lőttem le senkit (engem se még) és a rendőrség se köröz, szóval úgy tűnik túlélem ezt a kiruccanást. Újra elmentük az elöző társasággal egyet pipázgatni. Mondanám, hogy inni, de egyelőre egy gránátalmás Holsten és egy narancsízű Budweiseren kívül nem kerültem közelebb alkoholhoz. De nem is kell. Jót tesz egy kis detox. Lassan már törzsvendégként megyek vissza az Even nevű shisha bárba, még a múltkori asztalunk is megvolt. Egy fővel viszont bővült a társaság, végre egy helyi, igazi kuwaiti arc! Gyorsan ki is faggattam, hogy akkor most mivan itt. Mi ez az egész kuwaitizás? Kicsit törte az angolt, így nem voltam benne biztos, hogy palackozó üzemben dolgozik vagy ő a tulajdonosa. De nyilvan nem fog a gépsor mellett állni a pizsamájában, még a végén beszippantja valami. De hazafele azért kiderítettem Lawrencetől, hogy miben is utazik a kölök. Szóval egy igazi kuwaiti így él. 29 évesen, a két kuwaiti palackozó üzem közül övé az egyik. Pontosabban műanyag palackokat gyárt. Az kell is ide. Ebből a szempontból is olyan mint bármelyik ázsia ország. Mindenhol üres vizsepalackok hevernek. Irdatlan sok. Sajnos én is hozzájárulók a delfinek és egyéb vizi élőlények kihalásához. De nem tehetek mást. Vagy ők vagy én. Vagy nem? Mindegy. Szóval elvezetgeti a kis üzemét, heti hét napot dolgozik, konkrétan, 3 éve nem volt szabin, és már nem is jár neki ugyanis van egy törvény, hogy aki nem veszi ki az évi 40 napját, akkor lecsökkentik 20-ra. A francnak fizessenek neki fölöslegesen. Kuwaiton kívül csak a környező országban járt eddig, és nem is vágyik máshova, jól elvan. Amúgy is macerás bárhova is menni, mert ugye előre engedélyt kell kérnie az emír bácsitól. De ebben megint nem vagyok biztos, mert elvesztettem a fonalat. Rákérdeztem, hogy miért nem inkább recycle bizniszt csinál, az tuti jól menne, ugyanis itt nulla az újrahasznosítás. Minek, úgyis minden szemét egy helyre kerül mikor kibasszák a sivatagba vagy a tengerbe valahol. Ő tőle tudom, hogy Kuwaitban van a legnagyobb használt autógumi lerakat a világon, valahol nyugat fele a harmadik bucka után jobbra. De ha tudom hogyan kell újrahasznosítani szívesen befektet. Pénz az van, csak kéne vki aki meg is csinálja. Én ide filmeket vágni jöttem, nem gumit. Azért megköszöntem. Mivel pont ekkortájt történt hogy az Öböl Menti Együttmőküdés Tanácsa, amiről életemben először itt hallottam, beintett Katarnak, így nyílván az is szóba került. Szerinte a terrorizmus támogatása a legkisebb probláma, de azt jól lehet kifele kommunikálni. Konkrétan az emír meg a többi hacukás jól összebalhézott azon, hogy ki vezesse a ÖMET-t. Minden évben új vezetőt választanak, és a mostanit nem nagyon szeretik. Ez itt a helyi EU. Balhéznak jókat, aztán jól befenyítenek vkinek. De igazából probálnak tanulni az EU hibáiból és egy erősseb egységet akarnak létrehozni. Pontosabban egy nagy Emírséget. Mint pl az Egyesült Arab Emirátusok is ilyen volt. Megszűntetnék az országot és lenne egy nagy izé, meg egy vezető. Érthető miért nem tetszik ez Katarnak. Ők tudják. Most majd jól éhenhalnak, vagy megtanulnak horgászni. De gyorsan. Nem politizálok, de érdekes volt egy helyit meghallgatni,  hogy ő hogyan látja az eseményeket. Plusz kíváncsi leszek mi lesz belőle, ugyanis van egy terv egy vasútvonalra, ami összeköti a föbb városokat az egész Arab Félszigeten. Van egy terv, de még mindíg nem tökéletes! 30 éve nem tudnak megegyezni.  És igen, nincs vasút errefele.

Az este további részében én fejfájásig szívtam magam shishaból mert a kedves hostunk csak jött és jött és töltött, én meg nem mertem neki nemet mondani. Plusz még bevágtam egy pár tál hummuszt és egy óriási csokigolyót. Mindezt hajnali fél 2-kor. De ezt már kezdem lassan megszokni. Mikor megkérdeztem a kedves palackmunkás barátomat, hogy ő kér-e, azt felelete, már reggelizet, most nem kér, ugyis mindjárt jön az ebéd, úgy 3 köröl. Itt éjfélkor van van a reggeli, hajnali kettőkor az ebéd, majd 14 órás szünet és este 6kor a vacsi. 2 óra pihi, és minden kezdődik elölről. De ő saját Ramadan-t tart, nem eszik, nem iszik kávét, de cigizik és vizet is kortyolgat. Megkérdeztem naivan, ezt hát mégis hogy meri? Erre nagyon egyszerű volt a válasz. Még nem kész a teljes Ramadan-ra. Értem. Másik érdekes beszélgetés a munkahelyekrül szólt. Itt a fiatalok, akik amúgy Kuwait 79%-át teszik ki (ebben nincsenek benne a vendágmunkások) 97%-nak van munkája! Nem semmi. És a korrupicó és a bürökrácia sem: Kuwaitban nem létezik olyan hogy privát szektor. Van néhány, de elhanyagolható. Mindenki a kormánynak dolgozik, vagyis inkább kormány által birtokolt cégeknek. Namármost ebből kifolyólag senki nem csinál semmit, csak ha nagyon muszáj. A kormány minden 30 év alatti fiatalnak garantálja a munkát. De tényleg mindenkinek van munkája. Az más kérdés hogy tök fölösleges. Lawrenec-től tudom, hogy semmit nem csinálnak. Egész nap youtube-os videókat nézegetnek és egymást basztatják. Van aki azt szupervázolja hogy a másik hogyan szupervázolja a harmadikat. Ebből kifolyólag senki nem dolgozik mivel a másik sem dolgozik. És itt jön be a bürökrácia és a korrupicó. A privát szektorban van 400 kórház, két palackozó ugye, meg egy pár bank, és kisebb cégek. Egyébként pont erről vágok egy dokufilmet. Amin beszartam, hogy a világon egyedülállóként itt van egy klinika, ahol el lehet dönteni a gyerek nemét a fogantatás után. Fiú, lány, maradhat? Persze speciális esetben csak, de nyilván egy aktatáska pénz speciálisnak minősül. Már csak az aktatáska színe a kérdés. Szép új világ. Ja, és szaudi palival ismét megbeszéltük hogymostmártényleg elmegyük Libanonba. Ja meg Bahrain-ba is! Inkább talákozzunk ott, javasoltam. Remek ötlet. A jó kis este után hazasuhantunk, volna, ha nem mindenki ezt tette, volna. Mindenki sietett még egy kört enni-inni vmit a 3 órakkor kezdődő ima előtt. Ami szintén új info volt. Ugyanis nem napfelkeltekor van az uccsó zaba, hanem az első ima előtt. A napfelkelte majd utána jön és akkor már tilos imádkozni! Egyben hazaértünk és csodáltuk a szokásos balesetek tarkította tájat.

A kutyák kezdenek megszeretni. Már úgy üdvözölnek mint a gazdit. Az egyik szétkaparja a lábamat, a másik nyalogatja a talpamat, a harmadik itt ott bepisil örömében, a negyedik meg nagy bölcsen végignézi az egészet, majd folytatja a véget nem érő alváskúráját. Egész nap alszik. Két napig nem is tudtam hogy létezik. Aztán kiderült, hogy ő az akit egy katonai bázis mellett fogtak be és kicsit sérült. Biceg és fél. Ezért inkább nem járkál és csak alszik. Megértem. Ezen kívűl minden este ha leülök enni, vagy filmet nézni, kezdetét veszi egy 10 perces belharc az ölemért. Az egyik, azt hiszem Pumpkin, mindenhova követ. De mindenhova. Ha leülök, mellét telepszik, de csak pont annyira hogy hozzámérjen. Ha nem tud leülni mellém, mert a széken ülök, akkor jön a talpnyalás. Szó szerint. Eltisztogat. Még nem jöttem rá ebben neki mi a jó, de úgy tűnik nem bánja. A Nubi nevű pedig labdával a szájában rohangál és vonyít hogy játszak vele. A trükk az, hogy nem adja ide a labdát, de azt várja, dobjam el neki. Ha megpróbálom elvenni morog és elfut. Ő így játszik. Sikerül összezavarnom ha egy másik labdát dobok el neki. Na azt nem érti. Ez most mi? Mini, ő a pisilős, egyszerűen csak örül, hogy láthat. És bepisil. Érdekes figyelni őket. Pl. Nubi és Pumpkin mindíg játszanak, de Nubi sosem játszik Minivel. Mini viszont csak Pumpkinnal játszik. Na de kivel játszik Mili B? Olyan mint egy rejtvény. Hamár kutyák, egyik este, kimentünk megnézni a menhelyet amit a német leányzó vezet. Hát. Kemény csávó vagyok, de összeszorult a gyomrom és 23 másodpercnél tovább nem is bírtam ki könnyek nélkül. Nem azért ahogy tartva vannak, hanem egyszerűen rossz látni ennyi sérült kutyát. Dejó hogy anno a jósnőm nem azt javasolta hogy menjek afrikába gyerköcöket írni tanítani. Ott szerintem 14 másodpercig bírtam volna. Én arra számítottam, van úgy tízegynéhány kutyus egy háznál és passz. Nem. több mint 40 kutyájuk van. Jelenleg. De már építik a következő befogadó helyet. És ezt az egészet saját maga finanszírozza a csaj. Most vezette csak be, hogy az örökbefogadásért kér egy kis pénzt, ami éppen arra elég hogy kapjon két szurit az eb, de legalább az is valami. Van persze adomány, de az túró. Ő cipő, jacht és helikopter helyett kutyákra költi a pénzét. A sivatag kellős közepén egy farmon van pár épület és ott éldegélnek a kutyák míg nem jön értük valalki. Pont akkor is jött valaki két kiskutyáért. Ami szép és jó, de lehet látni melyik kutya az amelyik sosem fog új otthonra lelni. Kinek kell egy háromlábú, félszemű, elbaszott fülű dobberman? Senkinek. Az ő sorsa nagyjából borítékolva van. Ott fog elpusztulni. Ahogy más kutya is. Ígyis még mindig jobb helyük van, mert kapnak enni, inni, orvosi ellátást, szól a nyugtató zene és még légkondijuk is van. Különben megsülnének az 50 fokban. Nem is értettem miért nem vihetem a kutyákat ki néha futni. Hát azért, mert megég a talpuk a betonon!

Kicsit máshogy kell itt gondolkozni. Ugye minden elektronikai kütyünek van egy üzemi hőmérséklete amiről sosem gondoltam, hogy fontos lehet. -20 és +45 fok. Kitérdekel! Ja hogy itt 50 fölé is megy? A telefonom konkrétan lefagyott, azaz megfött, mikor átruccantam a boltba avokádóért.  Mondjuk az avokádó meg visszafele főtt meg. Légkondi nélkül itt nincs élet. Az autók is állandóan ledöglenek, mert nem bírják. Kutyáknál tartottam. A menhely minden kutyát befogad, sőt külön akciócsoport is van akik összeszedik őket. Nade, miért van itt ennyi kóbór kutya? Itt a kutya státuszszimbólum, vagy divatcikk. Egy fajtiszta beagle kutya itt 20-nál kezdődik. Ezerben és dollárban. Na most, ha “kijön” egy márkásabb kutya akkor lecserélik minet egy telefont. Konkrétan. Sőt, az is divat, hogy olyan mutánsokat hoznak létre ami kb 1-2 évig él. Nem vicc. Ez az egyik indok. A másik – és itt 18 éven aluliak és kutyabarátok ne olvassanak tovább – hogy régen sportot üztek a kutyák lelövéséből. Itt kutyákra vadásztak. Ez legalább megoldotta  kóborkutya kérdést nem túl humánus módon. Késöbb rájöttek ez azért mégis kicsit durva, azóta tilos kutyára vadászni. Macskára még mindíg lehet. De, valamivel mégis el kell ütni az időt, így új sportot találtak ki. Nem lelövik a kutyákat hanem “csak” levágják a farkukat. A csóválni valót. És ezeket szépen skalpként őrzik. Na ezért van i tt egy megcsonkított kutya. A dobermann-ról pedig azt derítettem ki, őt azért dobták ki, mert nem sikerült a fülműtétje és csunya lett. Ez van. Nyilván ez nem jellemző az egész lakosságra, mindenhol vannak barmok. Máshol mókusok megcsonkítása a divat. És vannak persze csodák is. Egyszer egy nő beállított a menhelyre kutyáért. Egy feltétele volt. Azt a kutyák akarja elvinni amelyik a legrégebben van ott és esélye sincs új otthonra. Hát, elképzelni se tudom milyen állapotú kutyák kapott., de hogy nem a saját lábán ment az biztos. De az is biztos, hogy jó helyre került. A menhely látogatása eléggé leszívott, de azért tudtam segíteni is egy kicsit. Szereltem légkondit, értsd párszor belerúgtam és megráncigáltam, szétszedtem egy nagy rácsos izét, megetettem pár három és négylábút, az egyikkel még játszottam is. Csoda amit ez a nő művel. Kiskanállal lapátolja a porszemeket egy homokviharban. De lapátolja. És szerencsére nem csak ő és nem csak ebben az országban. Sajnos Kuwaitból még mindíg nem sokat láttam az autópályán és repteren kívül, de nemsokára ez megváltozik, ugyanis végre kötöttem biztosítás így hamarosan én is részt veszek az őrült hajszában. Remélem szépíteni fogom a statisztikát…  Hummer-re fel!