Zandiék előre szóltak, felesleges bemennem a Fogtemplomba, mert úgyse fogok semmit átni, abszolút nem éri meg a trippet. Én teljesen véletlenül sikeresen igazoltam is eme állításukat. Én igazabából csak a templom kertjébe akartam bemenni és vettem is jegyet. A kert ingyenesen látogatható, a jegy csak a templomba kell. Hát ha már ott voltam jeggyel a kezemben akkor miért is ne mennék be.

Itt se emlékszem a pontos részletekre, de amikor Buddhát elhamvasztották visszamaradt az egyik foga, amit nyilván lenyúlt valaki és onnantól kezdve össze vissza lopkodták meg csempészgették az évszázadok során. Úgy tartották, aki birtokában van a fognak, uralja a vidéket. Egyesek szerint a portugálok még össze is zúzták. De ez semmit nem változtat azon a tényen, hogy a Fogtemplomban őrzött 8 centis fog Buddháé és kész. Ez csak hit kérdése. A Fogat bárki megtekintheti aki hajlandó akár órákat is sorban állni és tömegben nyomorkodni. Amikor én odaértem csak pár ember lézengett egy szentélynek tűnő helyen, de ahogy közeledett a ceremónia, egyre többen lettek. Kicsit olyan volt a hangulat mint egy rosszul megszervezett koncerten, ahol senki nem tudja mit történik, hova kell állni, honnan lehet látni a legjobban. A nép fele főleg turistákból állt, a többiek helyi arcok lehetettek, de legalábbis Sri Lanka-i turisták. Volt egy kordonnal elkerített rész ahol százával álltak sorban a hívők. Aztán megszólat egy gong és elkezdődött az imádás. Szépen egyesével mindennkit betereltek egy picike szentélybe, fotó, meghajlás, aztán lehet továbbmenni. Mint egy futószalag. És kb ez megy fél vagy akár 1 órán át. Én a kordonon kívül álltam így semmit nem láttam a Fogból, csak hömpölyögtem a tömeggel. Kb fél óráig bírtam, aztán irányba vettem a kijáratot. Nem tudom. Nekem ez az ereklye imádás sose jött be. Főleg így nem. Tömegben nyomulni, meleg, zaj. Hogy a francba lehet így egyáltalán elmélyülni bármiben is? Olyan az egész mint egy színház. És a belépő se olcsó. Persze kell a pénz, hogy fenntartsák a templomot, de… Ahh, mindegy is.

Ezen kívül, a Fogat, különböző ünnepek alkalmával egy erre kijelölt elefánt cipeli. És nem akármilyen elefánt ám! Valaki kitalálta, hogy erre csak egyfajta elefánt lehet méltó. Olyan aminek mind hét nyúlványa leér a földre. Mind a hét. Igen, ‘az’ is. Ezt nem tudom mi alapján határozták meg, de egyet elárulok, nem sok ilyen elefánt rohangál a világon, így nem kicsit nehéz helyettesíteni egy ilyen jószágot. A leghíresebb elefánt, Raja, 30 évig töltötte be eme nemes szerepet. Sajnos mára már elhunyt. De a legmorbidabb, hogy Raja most szépen kitömött állapotban áll a templom mellett. Mármint van egy kis házikója de akkor is elég bizarr látvány. Eddig nem láttam farkasnál nagyobb állatot kitömve. Bár nem lettem volna ennyire kíváncsi…

A templom többi része valóban szép és érdekes, de a Fog tényleg hanyagolható. A templom mellett áll még egy másik szentély, amolyan múzeum féle, ahol szépen díszített festmények mesélik el a Fog történetét. Na ott nem kicsit fogott el a nevetőgörcs. Nem a festmények okozták mosolykönnyeim kicsordulását hanem egy srác, aki nagy áhítattal imádkozott egy Buddha szobor előtt egy Trónok Harc polóba, ‘Winter is coming’ felirattal. Na az betett. (És most pont aktuális is). Buddha és Trónok Harca egy látómezőben. Sajna nem sikerült képet készítenem, nem akartam pofátlan turista lenni, de lehet nyertem volna vele pár versenyt. De az biztos, hogy örökre beégett az agyamba. Jobban mint Buddha foga.

Másnap reggel elfogyott a cigim, ami nem lenne para más városban, de Kandyben a cigi beszerzése nem 5 perces feladat. Először is itt tudtam meg, egész Sri Lankán tilos az utcán cigizni. Ez engem teljes sokként ért, mivel eddig állandóan cigiztem és senki nem szólt még rám. Hogy miért nem? Egyszerű. Mert fehér vagyok. Fehéreknek senki nem szól be. Nekünk, ‘majdnem’ mindent szabad. Na, amint ezt megtudtam onnantól kezdve nem cigiztem az utcán.

Betértem pár boltba, még a piacra is kimentem, de sehol nem tudtam cigit venni. Már azon agyaltam, hogy átugrom egy másik városba hátha ott több szerencsével járok, de aztán eszembe jutott a tökéletes megoldás. Keressük meg a drogdílert, akibe előző nap belefutottam. Ha füvet tud szerezni, akkor cigit is tud tuti. Nyilván tudott. Kicsit azért aggódtam, hogyan fogom megtalálni, de laza 14 másodperc sétálgatás után előttem is termett. Jeleztem, hogy füvet még mindíg nem kérek, de cigi az jól esne. No problem, Sir. Borítékolható volt, hogy nem lesz probléma. 20 percig loholtam utána mindenféle zegzugos utcákon, míg végül találtunk egy eldugott boltnak látszó helyiséget ahova betértünk. Karattyolt valamit az eladóval, majd kért a pénzt. Átadtam neki 4000Rs-t (6000HUF) amivel azon nyomban eltűnt. Na most mi lesz? Vissza jön, vagy nem? Meddig várjak? Várjak egyáltalán? Próbáltam pár szót váltani a boltossal, de no english. Eltelt pár perc. Pasi sehol. Aztán mégtöbb perc. Közben gyűltek körülöttem az emberkék és kérdezgették honnan jöttem, hova tartok. Nem vagyok nagyon ilyedős, de nem is éreztem magam 100%-ig biztonságban. Ott álltam egy sötéten bevilágított boltban, egyedüli fehérként, egy hátizsákkal benne az összes pénzemmel és annyi értékű fotós cuccal aminek az árábóé egy család vígan eléldegélne évekig. Elmenni mégse akartam, mert mi van ha mégis lesz cigi? Eldöntöttem várok még pár percet aztán leszarom, kisétálok és csá. Max bukok 4000Rs-t.

Miközben vártam, azért gyorsan felmértem melyik aikido technika lenne a leghatékonyabb abban a kis helyiségben. Szerencsére nem kellett senki eldobnom vagy a földhöz vágnom, mert a haverom hamarosan feltűnt két doboz cigivel. OK, nincs gond. Már csak ki kell jutnom a helyről. Átvettem a cigit, de akkor láttam, hogy az egyik nem olyan mint amilyet kértem. Egy normális egyén ilyenkor fogná a cuccot és elhúzna a francba, de ha már ennyi időt és pénzt belefektettem nehogymá ne azt kapjak egy dealertől amit kértem. Barátom, ez nem az a cigi. Sorry Sir, no problem. És már rohant is ki a boltból. Újabb 5-6 perc várakozás után visszatért immár a jó cigivel. Kiderült, még neki is rohadt nehéz cigit szereznie. Ilyen drágán senki nem vesz cigit arrafele. Egy doboz cigi két napi fizetés. Még nekem is rohadt drága. Finomam megjegyzem, ‘minden más’ olcsóbb volt és rövidebb ideig tartott volna beszerezni. De nekem elég volt a cigi.

Ezek után bátran mondthatom, hogy Kandyt bevettem. Lett egy törzshelyem, ahol aggódnak értem ha nem jelenk meg minden este. Ismernek a dílerek és a tuktukosok is. Ja igen. Velük úgy sikerült szoros barátságot kötnöm, hogy elkötötték Bip Bop-ot. Egyik reggel betértem a szokásos kávémra, parkoló ok, no para. De mire kijöttem, Bip Bop eltűnt. Nem kicsit fostam be. Van biztosításom meg minden, de ha a pénzváltás fél óra tórtúra ebben az országban, akkor a rendőrségre menés feljelentgetősdni minimun egy hét. Kájne pánik. Kérdezzünk körbe ki látta Bip Bop-ot. Fotóm is volt róla, de kb minden piros tuktuk ugyanúgy néz ki, ezért elég volt mondanom, hogy piros, elég új, van rajta zászló és elég koszos szegényke. A harmadik tuktukos megismert és nagy mosollyal jelezte, minden frankó, csak kellett a hely valaki másnak és kicsit odébb tolták. Ez itt így megy. Megoldják. Tologatják egymás tuktukját, ha az útban van. Elvitt Bip Bophoz, amiben éppen két figura kedélyesen ücsörgött. Ez is így megy itt. Hát miert nem ülnék bele, ha más nem ül benne éppen? Finoman jeleztem, én most kicsit már mennék, erre mosolyogva kiszálltak és átültek egy másikba. Nyilván az se az övék volt.

Indulás előtt a nagy izgalmakra elszívtam 200 forintnak megfelelő cigit, ami egy szálat jelent, és a nagy egymásratalálás örömére elosztogattam vagy fél dobozzal a kollegák között. Egy család vagyunk, vagy mi. Nem sajnálunk semmit. Megbeszéltünk, hogy én rohadt drágán bérelem a tuktukot, de mondtam én turista vagyok, szóval ez van. Itt derült ki, hogy sokuk csak napi szinten bérli a járgányt, vagy főállásként vagy mellékesként, és így próbálják összerakni a kajára valót, amit nem egyszerű. Adott az 1200Rs (1800HUF) bérleti díj naponta, plusz benzin. Ami ugyan nem sok, kb 4-500Rs, de akkor is miimum 2500-3000RS-t (4-4500HUF) kell megcsinálni egy nap, hogy legalább enni tudjanak. Klasszik taxis szöveg, hogy mennyire szar, de úgy tűnik tényleg az. Az egyik srác akivel beszélgettem reggel 6 óta kint volt és még egy fuvarja se volt pedig már dél körül lehetett. Na akkor értettem meg miért hajkurásszák annyira a külföldieket. Egyrészt róluk többet le lehet gombolni mint egy helyiről, ami még így is nevetségesen alacsony. 3-4 külföldi fuvar és megvan a nap. De ez lehet 1 óra vagy 12 is. És nem az van mint más orzságokban, hogy van egy adott tarifa és a hiénák átverik az utast. Itt ugyanis szabadáras a fuvar. Lehet alkudni. Kinek jobban sikerül, kinek nem. De a lényeg, ha neked ennyit megért akkor legyen. Ha az triplája mint normálisan akkor annyi. Én ezt jó üzletpolitikának veszem, nem átbaszásnak. De nagyobb városokban, pl Colomboban vannak már órával felszerelt tuktukok ahol ugye adott a kilométer ár. Onnan tudom, hogy 1km 50Rs. Vidéken, kisebb városokban ez még nincs. Na én már fizett 200Rs-t is kilométerenként. Az 4x szorzó.  

Kandytől fél órányira van egy botanikus kert (Peradeniya) amit mindenki nagyon ajánlott, így miért is ne, elmentem. No itt kergetett meg vagy 50 gyerek. De én is őket! A parkban anno kávét, fahéjat és teát termesztettek, csak később alakították át botanikus menyországgá. Még mindíg nem vagyok botanikus és továbbra is csak 5 fát tudok megkülönböztetni de élveztem a megannyi növény variációt. Jó volt újra mezítláb sétálgatni a pálma és egyéb fák között, miközben majmok rohangáltak fel s alá. Remek progi.

Fél napi csámborgás után leültem egy nagy füves területre és néztem a semmit. Pár gyerkőc néha elfutott mellettem és közben dobtak egy két hello-t. Én visszahelloztam. Aztán jött a félrekommunikáció magasfoka. Én megkérdeztem mit játszanak, amit ők úgy érthettek, hogy azt kérdezem játszunk-e. Erre ők is kérdeztek valamit amit valószínű én értettem félre, mert azt hittem játszani hívnak. Mindegy is. Játszunk azt kész. Mi a legalapvetőbb játék amit mindenki megért? Fogócska. Na én felpattantam, és iszonyat tempóban elkezdtem rohanni az egyik gyerek felé, aki kikerekedett szemekkel lefagyott ott rögtön és meg se moccant. Próbáltam jelezni, hogy fuss gyerek, ez a játék. Pár másodperc agyhalál után rájött nem akarom kinyírni és elkezdett eszeveszett tempóban rohanni. Én meg utána. Miután elkaptam a gyerkőcöt, jeleztem, hogy akkor most te engem. Elkezdtem futni, ő meg utánam. Alapszabály: soha, de soha ne nézz hátra, ha futsz valami-valaki elől, csak fuss. Csak előre. De gondoltam megnézem jön-e még egyáltalán. Hátrafordultam és látom, hogy nem csak ő hanem még vagy 50 gyerek rohan utánam. Ez már nem játék. Ez már élethalál harc. Kergetnek mint egy űzőtt vadat. Akkor fussunk. Na ebből az lett, hogy kb fél órán keresztül rohangásztunk mint a félőrültek. De nem csak úgy ímmel ámmal, én tényleg beleadtam minden erőmet. Rohantam mint állat. De ők is. Nem kicsit voltunk feltünőek. Tanárok, szülük és nagyjából mindenki aki ott volt és nem futott, minket nézett, nevetett és videózott, ahogy több tucat 8 év körüli gyerköc kerget egy 40 éves fehér szakállas arcot. Rohadt jót szórakozott mindenki. Később becsatlakozott pár kislány is, ami ritka mert ők többnyire félénkek, és nem nagyon közeledtek még hozzám. Miután kiköptem a cigis tödőmet, összegyűltünk egy közös fotóra. Az egyik gyerkőc persze bepróbálkozott és elkérte a napszemcsimet. Foto only!

Fotó után jöttek a tanárok és megmentettek a gyerekhadtól, akik elég nehezen akartak megválni tőlem. Volt sok ölelgetés, pacsi, meg apró szemtelenkedés. Nincs gyerekem, nem tudom mit kell igazán az aprónéppel kezdeni, de arra a fél órára rohadtul (itt eredetileg ‘kurvára’-t írtam, de kijavítottam anyám miatt) ráéreztem. Jó volt egy kis móka és kacagás. Imádnak a helyi kölkök. Én is őket. És erre is rátérek majd késöbb, de szívszorító látni őket úgy amilyenek most, és látni a szüleiket, amilyenek lesznek. Ami nem jó. Nem sok reményük van bármin is változtatni. Csak egy példa. Nem azért van olyan sok szerzetesnek tanuló gyerek mert annyira tudják mit akarnak 8 évesen. Szimplán csak azért mert a szüleiknek arra sincs pénzük, hogy enni adjanak nekik, ezért beadják őket suliba ahol legalább nem halnak éhen. Tudom régen is így volt, és így is lesz még egy ideig. És semmi bajom nincs a szerzetesi léttel. Csak azzal, hogy azért mert valaki ide-oda-amoda születik, előre meg van határozva az élete. Nincs lehetőségük választani. De legalábbis elképpppzelhetetlenül nehéz. Persze ez máshol is így van, nem kell elmenni Sri Lankára. De jó néha megállni, összetenni a két kezünket és elgondolkozni azon, hogy mennyire kurvára, és igen most direkt írom, kurvára szerencsések vagyunk, mi európaiak. És csak azért, mert oda születtünk. Már ez óriási előny. Fényévnyi előny. Pasiként meg még egy kicsivel több. Sajnos. Abba is hagyom…

A következő bejegyzésben megérkezem végre a hegyvidékre és értelmet nyer az egy hónapja cipelt pulcsi és újra cipő lesz a lábamon egy hónap után. Továbbá, felmászok Sri Lanka nemtudom hanyadik legmagaasabb hegyére, és még a lábam megszeretésénél is spirituálisabb élményben lesz részem.