Csavargások a Föld nevű bolygón

Kevergés Kandyben

Miután elegem lett a hangyákból és komoly kommunikációs problémák léptek a fel a kertben fekvő akváriumban úszkáló halakkal, itt volt az ideje tovább állnom és dél felé folytatni az utamat. Megérkeztem Kandybe. 

Kandy saccra pont Sri Lanka közepén fekszik, amolyan észak-déli-kelet-nyugati közlekedési csomópont. Igazi népelosztó bázis. Első estére random lefoglaltam egy olcsó hostelt, mert fogalmam se volt meddig maradok és egyáltalén melyik környéken érdemes megszállni a városban, viszont Kandyt annyira megszerettem, hogy 4 éjszakára maradtam és még vissza is mentem egyszer. De erről majd később. Kandyben nagyjából elférne fél Szeged lakossága, eléggé dimbes dombos mert több hegylánc lábánál fekszik. A közepén egy hatalmas mesterséges tó fekszik aminek anno senki nem örült, de mára ez lett az egyik fő vonzereje és több madérfaj otthona. Ha egy városban van víz, legyen az tó vagy folyó, az számora menő. Mert az és kész. Van minek a partján ücsörögni és nézni a nagy semmit. Annál nincs is jobb. Max ha a bambulást egy kocsmából lehet mívelni.

A szállásom annyira szar volt, hogy még a térképen se volt rajta. Pedig ott kellett lennie ahol a googli mutatta. Fél óra tekergés után megálltam egy csapat tuktukos mellett és szégyen szemre megkérdeztem, hol van a hostel. Nyilván fogggalmuk se volt, de ez Sri Lanka, szóval ha kell, még a google-nek is képesek írni, hogy változtassanak a térképen mert szar. Odáig nem jutottunk, de szerencsére 5 tuktukosnak összesen volt annyi esze, és telefonja, hogy felhívja a szállást, mégis hol van a pecó. Miután ők megértették, próbálták nekem is elmagyarázni, de nem igazán iskerült felfognom az infot. Ok, figyi, itt a tuktukom menjünk. Vezess te aztán majd meglátjuk. Nem, nem, vezessek csak én. A figura könnyedén behoppant hátulra és nekiállt navigálni. Pár perc vezetés után bekanyarodtunk egy utcába, amiről előtte elképzelni se tudtam, hogy az egy utca, de itt bármi lehet bármi és mivel tuktukot vezetek, nincs lehetetlen. Miután már tényleg nem tudtunk tovább menni, mert fizikailag képtelenség lett volna, gyalog folytattuk az utat. Még vagy 5 percig. Egy kis hegymenet és 40 lépcsőfok után végre meglett a szállásom. Persze jattoltam a tuktukosnak, merthát mégiscsak. Szóval azért fizettem, hogy elvigyek egy arcot a saját szállásomra a saját járgánnyommal. Ilyet se csináltam még. 

A szobában eltöltött 3 másodperc után azonnal elhatároztam, soha a büdös életben nem foglalok semmillyen szállást ami 10 dollárnál kevesebbe kerül. A szoba privát fürdővel, erkéllyel és kilátással volt hírdetve. A szoba még rendben is volt de a moszkítóhálót itt is elvitte a fotós. A klotyó nyilván nem a szobából nyílt, viszont minden szobához tartozott kölün egy-egy WC a folyosón szépen beszámozva. Csak hogy lehesssen tudni melyik szobához melyik tartozik. Nyilván mindenki a szobához legközelebbit használta. A fürdő is külön helyiségben volt és tuti hogy egy börtön lakberendezési magazinból vették az ötletet, mert pont úgy nézett ki. Egy helyiség, 6 tusolófej, de semmi elválasztó fal meg ilyenek. És még az ajtó se volt zárható. Belülről legalábbis nem. Kívülről persze. Bizalomgerjesztő volt az tuti. Nem is használtam. Csak kézmosásra, mert a klotyóban minek is lenne csap? 

A sokk után irányba vettem Kandyt. Zandiéknak, mivel már jártak eme vidéken, ajánlottak pár kávézót, kocsmát és hogy semmiképpen ne menjek a Fogtemplomba. Már a neve is elég furán hangzik. Beröffentettem Bip Bop-ot és nekivágtam a városnak. Fél óra parkolóhely keresés után világossá vált, ebben a városban felesleges tuktukozni, nem lehet megállni sehol. Se szabályosan, se szabálytalanul. Egyszerűen nincs hely. Az egyetlen hely ahol meg lehet állni az a templom körüli pár utca, de azok meg fizetősek, amiről eddig nem is hallottam addig. Viszont nekem rettentő mákom volt mert pont az egyik ajánlott kávézó előtt volt egy Bip Bop-nyi hely. Be is parkoltam és elégedetten rendeltem egy kávét. Mint később kiderült, azért volt szabad az a hely, mert az az utca a tuktukosoknak volt fenttartva. De mivel én is azzal járok, befogadtak. És minden egyes alkalommal volt helyem. De csak ott. Sehol máshol a városban. A kavázó tipikus túristamágnes, szép kolóniális, vagy kolóniás belsővel, lassú kiszolgálással és borzalmas wifivel. Viszont amilyük van az étlapon az mind remek. Kávéügyileg lehetne kicsit profibb.

Kávé és ebéd után sétálgattam egy kicsit ha már olyan kellemes 33 fok volt. Kandynek igazából van egy központja, aztán nagyjából ennyi. Van egy frankó zöldségpiac, ahol pár perc alatt ismételten sikerült agygöcsöt kapnom az embertömegtől. Mindenki üvöltött, árult, mocorgott, pakolt, tett vett. Ahogy azt egy piacon kell. A halas-húsus részt itt is sikerült belőnöm a szag alapján, de az mégborzasztóbb volt mint Colomboban. Tényleg nem értem ki vesz ott bármit is? Nyers húsok fetrengenek nem túl tiszta felületeken és félmeztelen arcok hatalmas késekkel darabolják a döglött állatokat egy farönkön varjúk és legyek hessegetése közben. És az a szag. Mintha egy hetes döglött bálnát húztak volna a fejemre, úgy éreztem magam. Kibbbírhatatlan! De van egy bája. Két három nap után már fel se tűnt. És biztos vagyok benne, azokból a halakból kapok készítik az éttermek a kaját amit én minden este olyan jóízűen falatozok.

Ha már ott voltam löttem pár képet hátha azokon is átjön a szag. Kifele menekülve betértem egy gyümilére ahol kicsit eldumálgattam a helyi arcokkal. Természetesen semmilyük nem volt amit akartam, de más minden. Ajánlották a dinnyelevet. Jó legyen. A srác erre kiszáguldott a boltból át a szemközti árushoz és vett egy dinnyét. Ez mi? Visszatért, lemixelte és itt van igyál. Szóval ez itt így megy! Minek tárolni a cuccot ha ott van szembe az árus aki úgyis tárolja a gyümölcsöket. Miután megittam a lőrét, ravaszul kértem mégegy italt, de most lime-osat. Ugyanaz. Srác ki, árustól begyűjtött pár szem lime-ot és ledarálta. Zseniális. De akkor miért nem volt mango? Nagy ez a piac, valahol biztos van. Lehet, ha kérek gint, vett volna egy zsák krumplit és nekiállt volna itt fermentálni nekem. Igen a gin krumpliból van. A gin igazából vodka… Ízesített vodka. Jó nagy átbaszás. Opps, bocs anyu. 

Miután bejelöltük egymást a srácokkal FB-n, cseréltünk vagy 6 telefonszámot és nyomtunk pár selfiet, sikeresen továbbálltam a helyről és kicsit nyugisabb környéket kerestem. Az utcán persze minden harmadik ember bepróbálkozott, ki ezzel, ki azzal. Valaki aranyat árult, más valaki tudott egy nagyon jó szálláshelyet, mégmás pedig füvet és hasist árult. Egyikre se volt szükségem, így inkább tovább sétálgattam. Hova? Ki tudja. Na ezzel a koncepcióval nem sokan tudnak itt mit kezdeni. Egyszerűen nem értik, miért nem akarok sehova se menni? Ha meg akarok, akkor miért nem tudom hova megyek? Állandóan megkérdezik honnan jöttem és hova tartok. Az előbbit szoktam tudni azt utóbbit nem annyira. Nem tudom, csak úgy járok kelek. De hova megyek? Fingggom nincs. De hát valahova biztos megyek? Hát valahova biztos, de konkrétan passz. Kész. Ezt nem tudják feldolgozni. És itt jut eszembe egy jó kis mondás. A turista sose tudja hol van éppen de mindig tudja hova tart, míg a vándor mindíg tudja hol van de sose tudja merre tart. Ezek alapján én az utóbbi vagyok. És ebbe mindíg belefutok. Van szállásom. Nincs. De hát az hogy? Hát majd találok valamit. Éhes vagyok? Igen. És hol fogsz enni? Passz. De azt hogy? Viszont rájöttem a trükkre. Csak mondani kell valamit és akkor békén hagynak. Van szállásom a Grand hotelben, ilyen mindenhol van, és holnap megyek X városba, de előtte még eszek Z-ben. Kész. Megértik. Ok, rendben van a srác. Van hol aludnia, van mit ennie. Nincs gond.   

Este, azaz minden este, betértem a hírhedt Slightly Chilled bárba. Zandiék szerint itt található 10 évvel későbbi énem. Muszáj volt megnézni, hogy fogok kinézni 10 év múlva. Hát elég fosul. Jó annyira nem. Mármint élek, ami egynek jó, de amennyire nem lesz hajam annyire lesz pocakom. És én soha nem vennék fel izomtrikót! De a hasonlóság inkább a hely a feelingjében volt. A fickó vitte a helyet, ő volt a tulaj is, plusz rengeteg bakelitlemezzel rendelkezett mert DJ is egyben. A kínai felesége vitte a bár és a sogóra volt a szakács. Na ezekkel tudok azonosulni. Esetleg még egy kinai feleséget is bevállalnék. A slusszpoen, hogy a srác mielőtt ide költözöttt volna, élt egy kicsit Hong Kongban és Singaporeban is. Na én most ezekre a helyekre is tervezek egy látogatást és ha már arra járok kötbenézek melóügyileg. Szóval lehet, tényleg én vagyok ő 10 év múlva. A hely maga amúgy nagyon frankó. Fent van valami magaslaton ahonnan belátni Kandy azon részét amit be lehet látni onnan. Tavat meg egyéb dolgokat. A bejárat melletti lépcsőn pedig mindíg egy alvó kutya fogadott. Mindíg. De mindíg. És pont az első lépcsőfok közvetlen közelében. És barna. Mint a lépcső. Hát, nem egy életbiztosítés ott fetrengeni este tíz után…

Szóval Sligthly chilled lett a törzshelyem. Minden este megvolt az asztalom, a pultosok nagy mosollyal fogadtak, annyira, hogy egyszer távol voltam 3 napra, erről is majd később, és aggódva kérdezték, hogy hol voltam? A szokásos gintonikot kérnem se kellett, a szememen látták mire vágyom, és óraműpontosságal hozták az újabb kört minden fél órában. Jéggel, külön tonikkal, ahogy kell. Esténként itt irogattam a blogomat, szépítgettem a képeket és vegyültem a vendégekkel. És annyira hihető voltam, hogy az egyik este egy vendég megkérdezte, enyém-e a hely. Annyira egyértelműen ültem ott a laptopommal, meg ahogy a felszolgálókkal és a vendégekkel kommunikáltam, még a DJ-től is kértem számot, számára úgy tűnt én vagyok a góré. Mondtam, hogy sajna nem. (Még…, majd 10 év múlva) Csak kicsit sok időt töltök itt. Dehát jól éreztem magam. A zene jó, a kaja jó, a hangulat kiemelkedő. Mi kell még? 

És ja, itt futottam bele két érdekes figurába. Két Sri Lanka-i arc, akik évtizede barátok és ott futottak össze egy estére, mert külön városban éldegélnek. Nem akartam bezavarni de miután párszor lenyúltak cigire, úgy gondolták az a korrekt, ha meghívnak az asztalukhoz. És dokumentumfilm meg egyébfilm vágók voltak. Pont jó. Legalább megtudtam mi a helyzet munkafronton. Nem sok. Néha van néha nincs. Ismerős szabadúszó élmény. És a fizu elég ramaty. Az egyikük élt Norvégiában egy norvég feleséggel, most válnak és most visszaköltözött az országába. A másik srác csak Sri Lankán, Colomboban élt. Értelmese srácok voltak és jó volt helyi arcokkal végre angolul rendes mondatokban kommunikálni és kicsit máshogy is látni Sri Lankát nem csak turista szemmel. Persze ez csak két ember véleménye és nem lehet mérvadó, de mégis több mint amit én tapasztaltam. Erről és még sokminden másról írok egy külön bejegyzést mert most ide sok lenne és jobb egyben leírni mi is történik, mit is látok, hogyan élnek az emberek Sri Lankán. Remélem nem felejtem el.

Miután bezárt a bár és szerencsésen átléptünk a fekvő kutyán, még meghívtak vacsizni egy tipikus ‘kottu’ helyre, ami lényegében miszligre aprított zöldségek, meg hús egy tányéron. Rettentő finom és rosszullétig lehet belőle enni. Az ilyenek helyeket már messziről lehet hallani, mert a készítéséhez két hatalmas fémlapátot használnak és azok egymáshoz és a platnihoz való ütődésének igen jellegzetes a hangja. Ez csak akkor kellemetlen ha pont egy ilyen intézmény felett lakik az ember. Volt hozzá szerencsém…

Szállásügyileg sikerült egy jobb szobát szereznem aminek ténylegesen volt erkélye kilátással és saját fürdője. Konkrétan nagyobb volt mint az eddig életterem Londonban. Mondjuk az nem nagy kunszt. Az erkélyt imádtam. A kocsmázás után remek érzés volt lefekvés előtt sörcivel a kézben tanulmányzoni a csillagokat. Napközben meg élethalálharcot vívni a majmokkal a mogyoróért. Nem vicc. Egyik reggel egy pimasz majom kb 5 centire mászkált mellettem és a kesumra pályázott. Nyilván ő nyert, de vigye csak. Ezek után már direkt kiraktam egy felbonott csomagot reggelenként, de senki nem jött érte. Rájöttek a trükkre. A szállás árában benne volt a reggeli is ami szintén új volt mivel mi az eddig nem járt a börtön típusú szállásokon, legalábbis ingyé nem. Reggeli tipikus Sri Lankaüi reggeli. Curry. Mi más. De azért kaptam látszatra tojást, pirítóst meg egy tál gyümölcsöt. Nagyon rákaptam a banánra. Nem is értem. Lehet azért nem égek szarrá met banánt zabálok? A reggeli mellé járt még pár turista is akik szintén a szálláson voltak. Sokat nem beszélgettünk, mindenki elvolt a maga bajával. Kár, de erölködni nem fogok.

A következő postban kiderül kinek a fogát őrzik a Fogtemplomban és miért kergetett meg 40 gyerek egy botanikus parkban.

Kaja, pia, mulatság

Slightly Chilled Lounge
The Empire Cafe
Cafe Secret Alley

Comments (3):

  1. paszti

    április 23, 2019 at 11:09 de.

    Lacikém remélem elkerült a terrorizmus vérgőzös igazságtalansága …vagy te aikidósan elhajoltál előle ….take care …god bless you P.

    Válasz
  2. paszti

    április 23, 2019 at 11:09 de.

    Lacikém remélem elkerült a terrorizmus vérgőzös igazságtalansága …vagy te aikidósan elhajoltál előle ….take care …god bless you P.

    Válasz
  3. Herzog Orsolya

    április 24, 2019 at 7:16 du.

    Nagyon jo

    Válasz

Hozzászólás a(z) Herzog Orsolya bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Viridi

Egy kis erdő, egy mégkisebb zugában élt egy macska. Egyedül. Ő választotta. Szeretett magában lenni. Olykor. Olykor meg kifejezetten gyűlölte. Viszont sosem volt egyedül. Az erdő lakói mind ismerték. Ugyan ő költözött be mások életébe, mégis egyből befogadták és mára már elképzelhetetlen lett volna az erdő nélküle.

Nincs legközelebb

Miután sikerült körbejárnom az összes lehetséges utat Kandy 80 km-es környezetében itt volt az ideje új izgalmak után kutatni. Lassan, de biztosan közeledtem Ella felé. Inkább lassan.