Csavargások a Föld nevű bolygón

Mi Sri Lanka fővárosa?

Hangzik el a kérdes egyik kedvenc filmem jelenetében. “Honnan tudjam én azt? Aaaahahahahhaha” – hangzik a válasz és Sir Robin már zuhan is az Örök kárhozat szakadékába. És ez most hogy jön ide? Nekem ugyan senki nem tett fel ezt a kérdést, de ha bármit is hallok Sri Lankáról nekem mindíg ez a jelenet ugrik be. És mi a helyes válasz? Colombo. Sri Lanka fővárosa Colombo. Megérkeztem.

Bírkák a hegyen

Mivel még mindíg tél van, gondoltam kihasználom a lehetőséget és elhuppantam a skót felföldekre egy téli hegymászó kiképzésen. Nem egy túlélőtúrára készültem de azért meglepett ami a skót hegyekben fogadott. Az hittem ilyen csak az Alpokban van 4000 méter felett. Nos, ott se mindíg, de itt többnyire ez van. A skót hegyek brutálisak.

Waffelre fel!

A kutyák készen voltak, a segédeink készek voltak és én is készen voltam idegileg. Nóra is kicsit aggodalmaskodott, de a kutyák indultak mi meg nem akartunk lemaradni a mókáról.

A saccolás bajnokai

Elöző kis norvégia kalandom után úgy hozta a sors, két hét múlva újra Norvégiába keveredtem. Mondjuk a sorsnak nem sok köze volt hozzá. Vagy a franc se tudja már mi a sors. Egy rég nem látott barátommal úgy döntöttünk, a két ünnep között eltöltünk pár napot valami igazi havas hegyekkel teli tájon.

Miért éppen Norvégia?

Miért ne? De leginkább azért, mint azt ahogy az elöző blog bejegyzésemben írtam (N-variácók), mert rákattantam a mászásra. Adta magát az ötlet, hogy továbbvigyem egy fokkal és kipróbáljam a jégfal mászást. És ha már jégfalmászás, akkor Norvégia.

N-variációk

Van egy új hobbim. Falat mászok. És most konkrétan, nem átvitt értelemben. Már elég régen kezdtem bele új dologba, eljött az ideje. Volt ugyan pár rövidke afférom más hobbikkal, pl egy zongorával, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt.

Gésa vagy maiko

Újabb ‘volt’ fővárosba keveredtem. Ezúttal Kyotoba. Sőt nem is egyszer, mivel Kyoto Osakától 35 percre van vonattal és inkább ingáztam párszor mintsem kihagytam volna egy esti edzést.

Hajime

Elérkezett a nagy nap, amire mondjuk előre nem készültem, de ha már eljött, hát legyen. A dojoban addíg rágták a fülemet, hogy beneveztem a 42-ik Kansai Aikido bajnokságra.

Templom hátán szentély

Osakán kívül azért még szeretnék pár helyre ellátogatni, de mivel az aikidon van a hangsúly, és minden este van edzés, csak azok a helyek jöhetnek szóba ami max 1-1.5 óra vonatúttal megközelíthető. Szerencsére van mit nézni a környéken így vonathoppingolhatok kedvemre.

Egy taps erre, egy taps arra

Mivel közeleg az a nagy nap amikor jól földbedöngölnek kedves japán barátaim, úgy döntöttem jó ötlet lenne megnézni hogyan is zajlik egy ilyen verseny igazából mert, megmondom őszintén, élőben még nem láttam. Csak lássam már mi vár rám! Pont volt egy, helyi egyetemek között zajló verseny egy közeli városban, ami kiváló alkalomnak tűnt egy terepszemlére. No, nem sok új infoval gyarapodtam, ugyanis lemaradtam az egészről. Typical.

A vén, a gondnok és a szürke öv

Japánba érkezésem és a kultúrsokk után az eredeti tervem az volt, adok magamnak 3-4 napot, hogy hosszászokjak a klímához és csak utána látogatok el a dojoba. Magyarul jószokásomhoz híven halogattam az egészet, merthát be voltam szarva rendesen.